Apicultural Research

Méhészeti Kutatás

Méhészeti Kutatás

Varroa atka elleni ökológiai védekezési módszerek

Varroa atka elleni ökológiai védekezési módszerek – Programismertető
Ma világszerte a mézelő méheken élősködő varroa atka (Varroa destructor) okozza a legnagyobb gazdasági kárt a méhészek számára. A méhcsalád életében a varroa atka közvetlenül úgy okoz kárt, hogy a fejlődő és felnőtt méhek testnedvét szívja, ami kisebb, fejletlenebb és rövidebb életű méheket eredményez. Emellett az atka vírusokat is terjeszthet és a méhcsaládot legyengítve egyéb kórokozókra is fogékonnyá teszi a méheket. Eltájolás, rablás, lépáthelyezés útján az atkák idegen családokba is átjutnak. Hazánkban nincsenek atkamentes méhcsaládok. A gyógykezelés nélküli méhcsaládokban a varroa fertőzés idővel elhatalmasodik és a család összeomlásához vezet. A méhcsaládon belüli atkaszámot általánosságban a lehető legalacsonyabb szinten szeretnénk tartani. A hazai méhészeti ágazatban az ökológiai termelés részesedése a méhészetek számát tekintve jelenleg egy százalékot ér el. A hazai körülmények közötti gyakorlatban is alátámasztott olyan technológiai útmutató nem áll rendelkezésre, ami az aktuális szabályoknak és kihívásoknak megfelel. Mindezek okán fontos a kérdéssel foglalkozni és a technológiákat tesztelni. Az ÖMKi méhészeti on-farm programjának célja a hazai gyakorlatban alkalmazható varroa elleni ökológiai védekezési stratégia kidolgozása.

2013. március 24-én tartottuk az első, bioméhészkedés kérdéskörét taglaló, a varroa kontroll témájával foglalkozó műhelytalálkozónkat, melynek keretében a résztvevő méhészek megvitathatták a bioméhészkedésben alkalmazott ökológiai technikákat és megismerhették a program keretében tesztelt, a forgalmazó cégek által felajánlott, bioméhészkedésben is engedélyezett varroa ellenes készítményeket. A találkozó célja az volt, hogy megállapodjunk a méhészeti on-farm hálózat első kísérleti programjának közös, egész éves kezelési és ellenőrzési módszerekben.

A résztvevő méhészek az állományukból 12-12 családot Jelöltek ki a varroa elleni kezelések tesztelésére, és rendszeresen ellenőrizték az atka-fertőzöttségi szintjüket. A kezelési időszakok alkalmával vagy egyféle módszer eredményességét, vagy többféle, de egymással összehasonlítható módszert alkalmaztak. Többen vállalkoztak a kezeletlen kontroll családok beállítására is. Így a kísérletektől függően a 12-12 családot 3*4 darab, illetve 2*2 darab + 2*4 darab családból álló kiscsoportokra osztottuk. Az állományon belüli atka fertőzöttségi szint rendszeres ellenőrzését a napi átlagos természetes atkahullás és élő méh-mintavételezés alapján végzik. A méhminták kiértékelését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Méhegészségügyi Osztálya végezte.

17 méhész vállalkozott a kísérletre az ország különböző körzeteiből. Fontos tudni, hogy a módszerek és a készítmények kipróbálása on-farm körülmények között, azaz nem a termeléstől elkülönítetten beállított egységes családokkal, hanem üzemi jelleggel, a bioméhészetek napi működéséhez illeszkedve működött. A méhészeti szezon során a méhészek feljegyezték a különböző kezelések körülményeit, az atkafertőzésekkel kapcsolatos megfigyeléseket és a termelési képességeket. Az eredményekről részletesen az ÖMKi 2013-as kutatási összefoglalójában lehet olvasni, mely az intézet honlapján mindenki számára elérhető lesz hamarosan.